Az elmúlt hetek a bloggal való ismerkedéssel teltek. Nem mondanám, hogy már minden frappánsan menne, de már bátran merek írni, képet feltenni. Így hát élek is vele, s remélem látogatóimnak is érdekes lesz mostani posztom.

Néhány éve könyveket gyűjtök Szentmártonkátán, Tápiószecsőn és a környező településeken ismerőseim körében, amiket Kárpátaljára vagy Erdélybe viszek ki, amikor összegyűlik egy kisbusznyi. Erről a tápiószecsői Szecsői Tükörben és a Szentmártonkátai Hírlevélben néhány sorban be is szoktam számolni, kérni az olvasókat gyűjtsék össze mára felesleges, de jó minőségű könyveiket, esetleg iskolai írószereiket. Így történt ez idén is, mikor már fiam budapesti ismerősei is adtak könyveket, ennek következtében most csütörtökön utazunk Szilágyerkedre, ami kb 65 kilométerre van a határtól.
Az ottani lelkészt, Balázs Zoltánt 2-3 éve ismertem meg Budapesten a Magyar Művelődési Intézet által szervezett “Civil szervezetek helyzete a társadalomban” programban. Akkori találkozónk eredményeképpen már kétszer vittem hozzájuk könyveket, így mostanra szépen gyarapodik a falu könyvtára. Egy-egy alkalommal 5-600 darab könyvet szoktunk vinni, amiben általános iskolai, ifjúsági kalandregény és szépirodalom is megtalálható. Az előző szállítás alkalmával a szentmártonkátai Arany János Általános Iskolából kaptam könyveket, amiket már Magyarországon nem használhatnak (2005 előttiek), de Szilágyerkeden kiválóan hasznát veszik nekik, mivel az iskola 70 diákja ezekből a magyar könyvekből tanulhatott az idén.
Szerencsére az idei évben sikerült Tápiószecsőről szerezni tankönyveket, amik ugyanúgy 2005 előtti kiadásúak, így már hosszú távra megoldódik az erkedi általános iskolai oktatás, mivel egy-egy könyv évekig is használatban van, kézről-kézre jár. 
A jelenlegi könyvekről készültek a képek még itthon, indulás előtt. Ezután raktuk ládákba a jobb szállíthatóság végett. Az út során készített képeket hazaérkezés után szintén fölrakom, egy rövid beszámolóval együtt, hátha a következő gyűjtéshez kedvet kapnak tisztelt látogatóim.
 
Szerző: lestiberci  2009.08.02. 21:03 1 komment

Címkék: erdély szilágyerked

A bejegyzés trackback címe:

https://lestiberci.blog.hu/api/trackback/id/tr901283842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gyedo 2009.09.12. 22:05:05

Gratulálok a végzett munkához!!Ennek a jelenősségét csak az értheti meg igazán, aki saját szemével győződhetett meg arról, hogy milyen mostoha körülmények között tanulnak a gyermekek Erdélyben. Én hatodik éve rendszeresen járok oda, s pedagógus lévén, ha csak tehetem, meglátogatom az iskolákat. Ebben az évben Güdüc /Gyergyóditró melletti település/ iskoláját volt alkalmam megtekinteni. Mikor itthon a tanítványaimnak megmutattam az ott készült képeket, a döbbenettől nem tudtak megszólalni. Mi tanszerekkel, szemléltetőeszközökkel igyekszünk őket támogatni.
A további karitatív munkához kívánok sok sikert, jó egészséget!!!
süti beállítások módosítása