Az alkalomhoz méltó megemlékezés volt.!?

Tegnapelőtt, október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc 53. és a Köztársaság kikiáltásának 20. évfordulóján én is részt vettem

Tettem ezt azért, mert 1956 októberében, - két és félévesen ugyan - de értek hatások, amiket nem felejtek. Igen, értek hatások, amiket soha nem felejtek. Akkoriban Tápiószecsőn éltem a szüleimmel. Emlékszem az alacsonyan szálló nagy hangú repülőkre, amikről szórták a röpcédulákat. Nekünk gyerekeknek tetszett volna fölvenni, de szüleink nem engedték, nyilván féltek, nehogy valaki meglássa és azután internálás legyen belőle. Félt mindenki mindenkitől.

Sok éven keresztül álmomba ezek a hangos repülők jöttek és köröztek a falu felett. Majd sorkatonaként ’75-77-ben kaptuk az agymosást (Szecsőn voltam katona), hogy nem volt semmi 56-os rendkívüli esemény a faluban. Ugyanakkor tudtuk, hogy a környező településekre százával- ezrével vitték a fegyvereket a laktanyából.

Tettem azért, mert felnőtt fejjel emlékszem, amikor Szűrös Mátyás akkori ideiglenes Köztársasági elnök bejelentette a köztársasági államformát. Örültünk, végre itt a jólét. Mi lett belőle….?

Tettem azért, mert önkormányzati képviselő vagyok, bár nem abban a faluban emlékeztem ahol képviselősködök, hanem Tápiószecsőn, ahová a munkám köt. Sajnos az ottani képviselőtársaim nem nagy számmal képviselték az ottani testületet. A 14 főből jó ha 5 fő ott volt. Mit várhatunk a falu lakosaitól, ha a választott képviselők sem mennek el, ha nem az 56-os megemlékezésre, akkor a Köztársaság kikiáltásának 20. évfordulójára?

Jó, ha voltunk összesen 100-120-an.

No,ez  nem a dicséret,inkább az elmarasztalás.