Ahogyan a kommentnél írtam, bemásolom a testvérvárosi kapcsolatok alakulását a kezdetektől.

Nos, az alábbi két írás 2006-ban készült, már publikálva volt, most újra közreadom, íme:

Kapcsolatépítés . . . .

Ha Szentmártonkátát körülvevő településeket számba vesszük, szinte mindnek van már testvérvárosi kapcsolata. Van aki nyugati ország településével, van aki a keleti régióban és van aki mindkettőben ápol ilyen baráti hivatalos kapcsolatot.

Bennem is felvetődött, lehetne Szentmártonkátának is egy testvér települése, ahová szívesen elmehetnénk turisztikai, kulturális rendezvényekre, Ők jönnének a mi rendezvényeinkre. Ha szükséges, segítenénk egymás gondját – baját megoldani.

A gondolatot tett követte. Tavaly augusztusban a nagykátai táncfesztiválon megismerkedtem a székelyudvarhelyi  néptáncosokkal és vezetőjükkel Kelemen Erzsébet tanárnővel. Amikor ez a kapcsolat lehetőség szóba jött örömmel újságolta, hogy az ő szülőfaluja is Szentmárton, Homoródszentmárton. Ajánlotta, velük vegyük fel a kapcsolatot, majd segít az összeismerkedésben.

A képviselő-testületnek elmondtam a történetet, helyeselték a dolgot és úgy döntöttünk, hogy testvérvárosi kapcsolatot létesítünk Homoródszentmártonnal, hisz úgy is van a nevünkben hasonlóság.

Ezt tudva vettem fel a kapcsolatot Kerekes Péter polgármester úrral. Ő megbeszélte az ottani képviselő-testülettel és jelezte, nagyon szívesen vennék a testvérvárosi lehetőséget, egyben meghívott hozzájuk bemutatkozó látogatásra.

Elkezdődött a szervezőmunka. Polgármesterünk Fodor Zoltán nem tudott jönni ( nem volt érvényes útlevele), így Patócs István képviselő a feleségével, az én feleségem, meg jómagam indultunk a hosszú útnak. Április 19-én a hajnali órákban indultunk és délután 4 órára értünk Homoródszentmártonba. Hol is van ez a falu? Székelyudvarhelytől 18 km-re fekszik a Hargita hegységben, gyönyörű hegyek között, ( ahol medvék és vaddisznók is élnek ) van a település.

Az önkormányzat 12 falut igazgat, 1 polgármesterrel az élen. Összesen 3200-an lakják a községet. A 12 falut nevezik községnek ( hegyvidéki közösség). A falun legalább 3 gyorsfolyású patak folyik át. Amikor odaértünk tátva maradt a szánk a meglepetéstől. Képzeljenek el egy olyan falut, amelynek minden utcája olyan mint a szentendrei Skanzen, vagy a hollókői védett házak sora csak majdnem romos állapotban. Nem nagyon költenek a házak renoválására. A falu sajnos elöregedett. A fiatalok elmentek külföldre, ki hozzánk, ki nyugatabbra dolgozni, tanulni. Az otthonlakók nagyon jószívűek, barátságosak, vendégszeretők.

Körbevittek a 12 faluból 7 faluba. Megnéztünk minden látnivalót, gyönyörűek a templomok, általában reformátusok és unitáriánusok laknak azon a tájon. Fő megélhetési lehetőség az állattartás, tehén, juh, kecske és ősszel a gyógynövények gyűjtése. Az élelem drága, a fizetés kicsi, tehát pénzből híjján vannak. Mindettől függetlenül az utolsó falat kenyeret is szívesen kiteszik az asztalra és jószívűen adják. Nem is jöhettünk el, ottmarasztaltak  péntekig. Mindenki magyar ajkú a 3200 ember közül, csak 3 román van , azok a csendőrök, de ők is megtanultak magyarul, mert csak így tudják magukat megértetni.

Megbeszéltük a falu vezetőivel, hogy a falunapunkra okvetlenül eljönnek, de előbb várják a polgármesterünket, a vetőséget. Elképzelhető iskoláskorúak nyári táboroztatása, a mieink H.szentmártonba, az övéik nálunk. Vadászati idénybe lehet medvére vadászni, télen jó minőségű sípályáik vannak. A szállás náluk megoldható. Van lehetőség  szorosabb baráti kapcsolatra. Fáradtan, de élményekben gazdagon hazaértünk a régi NAGYMAGYARORSZÁG-ból a jelenlegi MAGYARORSZÁG-ra. A készített felvételeket megmutattuk a testületnek, és egyöntetű volt a vélemény, szerencsés választás volt – lesz ez a testvérvárosi kapcsolatfelvétel Homoródszentmártonnal.

Tehát a nyáron-vagy ősszel újra szervezünk utat, hogy teljesen hivatalos formába ültethessük a testvérvárosi kapcsolatot.

A későbbi fejleményekről alkalmanként tájékoztatni fogom az érdeklődő lakosságot.

Szentmártonkáta 2006. május 11.

Tisztelettel

Lesti Bertalan

Önkormányzati képviselő

Kapcsolatépítés II.

Június 24-én, szombaton volt Gödöllőn a polgármesterek VI. világtalálkozója. Ezen az eseményen ott volt polgármesterünk Fodor Zoltán és Kerekes Péter, a testvérvárosunk/falunk polgármestere és még további 800 polgármester magyarországról és a szomszédos országok magyar anyanyelvű területeiről. Minden alkalommal kitüntetnek öt személyt, az eddig végzett kiemelkedő munkájuk elismeréseképpen. Most Kerekes Péter homoródszentmártoni polgármester úr is átvehette az aranygyűrűt, megemlítették, hogy a harmadik ciklusban tevékenykedik a 12 falu működése és fejlődése érdekében. A nevezetes eseményre elkísérte felesége Piroska és  fia Péter is.

Hazafele menet eljöttek községünkbe, vasárnap 11 órakor találkozhattak képviselőink és polgármesterünk a testvérfalunk polgármesterével és családjával. A Községháza bemutatása után  elmentünk vendégeinkkel a Könyvtárba, majd az Arany János Általános Iskolába. Sajnos  Homoródszentmártonban a közintézmények sokkal rosszabb állapotban vannak, mint itt, mondták.

A polgármesteri pohárköszöntőt kiadós ebéd követte, majd elmentünk Egerbe kirándulni. A várban nem találkoztunk törökkel, de a város főterén a szabadtéri színpadon török népviseletbe öltözött hastáncosok látványa múlatta velünk az időt.

Tetszett vendégeinknek a „Szépasszony völgye” is. A vacsora után hiába marasztaltuk, mindenképpen indulni kell – mondták. Hétfőn 8 órakor munkakezdésre otthon szeretnék lenni, mondta a polgármester úr, - tudod ha nem vagyok otthon, cincognak az egerek-, itt is így van, mondtam. A búcsúzáskor a két polgármester megbeszélte, mikor találkoznak legközelebb, de a falunapunkon mindenképpen, állapították meg.

El ne felejtsd megírni, hogy üdvözlöm Szentmártonkáta minden lakóját, mondta búcsúzáskor Kerekes Péter, Homoródszentmárton polgármestere.

Nem felejtettem el.

Tisztelettel:

Lesti Bertalan

2006. július