Hol is kezdjem, hogy is írjam!
Azt a hangulatot, nyomasztó érzést úgysem tudom itt elmondani amit átéltem.
Tehát, ma reggel 8 óra után, amikorra mindent sikerült összepakolni, nos ahogy mondom 8 után elindultunk. Az uticél: Devecser és Kolontár. A két település, ahol tarolt a vörös iszap, emberéletet sem kimélve folyt a vörös lekvár, vagy palacsinta nyersanyag /hogy miért ilyen kifejezést használok a veszélyes lére később megírom/.
Tehát, reggel két kocsival indultunk. Az egyikben az adomány, amit a tápiószecsői Vöröskereszt és a helyi Polgárőrség gyújtött és adott. A Polgármesteri Hivatal teherautója teljesen tele volt az adománnyal. Mondhatnám úgy is fullig. Bata József polgármester úr hozta az önkormányzat által megszavazott 100.000.-ft-ot, én meg /Lesti Berci/ vittem az előzőekben itt említett 453.000.-ft-ot, amit a vörösiszap károsultjainak megsegítésére szervezett músoron gyűjtöttünk.
A másik kocsiban a Tápiószecsői Polgárőrség prominens vezetői jöttek, segíteni is a kipakolásnál, és bizonyítani is, hogy valóban az igért helyre visszük az adományokat, pénzeszközöket.
Tehát, ahogyan kezdtem. Reggel indultunk, igen barátságtalan volt az idő. Végig esett, hol hó, hol eső, hol dara, hol ónoseső. Szerencsére a sofőreink értették a dolgukat és biztonságosan navigálták a járműveket.
Valamikor délután 2 körül értünk Devecserre. Hát.......... Senkinek nem kívánom azt, ami ott fogadott. Nem tudom leírni. A város egy része, 10 egynéhány utca, ami a laposabb részen volt, van. Ot hömpölygött ez a /már említett vörös palacsintalé/ mert, ahogyan a város polgármestere mondta, olyan pépes, mint a lekvár, vagy a palacsinta alap. Ráadásul lúgos vizzel jött. Minden tönkrement, amin átvonult.
Itt odaadtuk a hozott élelmiszer, ruha felét és a hozott készpénz felét is. Rendesen, átvételi elismervény ellenében.
Ezután átmentünk Kolontárra.
Ez a település kisebb, itt a falut nem érte olyan nagyon az iszap folyam. Bár az is igaz, hogy ott folyamatosan, tehát állandóan érezni és belélegezni kellett azt a lúgos /hasonlit a Zsóri fürdőn is észlelhető/, de szerintem annál sokkal maróbb hatású, torkot maró levegőt.
Ott is átadtuk az adományunkat. Amikor volt egy kis időm, az ott segítő helyi lakosokkal beszélgettem. Érdeklődésemre mondták, hogy bizony, bizony sok a légúti megbetegedéses és sok esetben elhunyt a falujukban.
Elköszöntünk, amikor a nemes célra gyújtött rakományunkat leraktuk és indultunk haza.
Este lett mikorra hazaértünk.
A képek egy részét itt,
készített fotók mindegyikét holnap, vagy holnapután a www.tapioszecso.hu honlapon megtekinthetik.
Jó éjt, pihenést mindenkinek.
Utolsó kommentek